Bereczky

Szakmai önéletrajz

Szüleim Bereczky Kálmán Nagyváradi születésű, egyenruhaszabó mester 1943-ba került Magyarországra. Édesanyám Fonnyadt Hedvig Egregyi születésű varrónő. Háromgyerekes család második gyermekeként 1949. április 21-én születtem Hévízen. Szüleim a népviselet készítésében alkottak maradandót, a Kalotaszegi cifrabujka mai viseletbe való hagyományának felelevenítésével. Ezen munkájuk elismeréseképpen „Népművészet Mestere” kitüntető címet kaptak.

Művészetek iránti fogékonyságomat édesapámnak és anyai nagyszüleimnek köszönhetem. Az alkotás örömét saját példájukkal ültették belém. 1960-as évektől foglalkoztam szalma intarziával, ami szinte családi vállalkozássá nőtte ki magát. Több száz alkotás került ki kezem alól. Először ezekkel a képekkel indultam el pályázatokon ekkor még a Veszprém megyéhez tartozó lakhelyemről. A Veszprémi Bakonyi Múzeum néprajzosa Törő László hívta fel a figyelmemet, hogy ez a műfaj soha nem volt jellemző a magyar népművészetre. Keressek magamnak a mi hagyományainkhoz kötődő valamilyen tevékenységet.

Nagyszüleimnél Egregyen már kora gyerekkoromban találkoztam a hagyományos fa használati tárgyakkal és eszközökkel. Mindig is izgatott a fa, mint anyag. Így aztán először apróbb zsebkéssel megmunkálható tárgyakat készítettem. Majd később vasas szakmám lévén kezdtem szerszámokat és kisebb gépeket készíteni a fa megmunkálásához faragáshoz. Ezután már nagyobb feladatot jelentő munkákba is belefogtam és végül a bútorkészítésig jutottam el. Magát a fafaragást, majd később az asztalos mesterséget autodidakta módon sajátítottam el. Múzeumi tárgyakat tanulmányoztam a Balatoni Múzeumba néprajzi könyveket olvasva ismerkedtem meg a magyar népművészet faragó hagyományaival. Az így tanultak alapján igyekeztem elkészíteni alkotásaimat. A pásztorfaragványok megismerésében sokat köszönhettem dr. Petánovics Katalinnak a Balatoni Múzeum akkori néprajzkutatójának. Tanácsaival, bírálatával igyekezett ismereteimet bővíteni a helyes úton tartani. Mai napig szívesen fogadom észrevételeit munkáimmal kapcsolatba. 1960-as évek végétől bekapcsolódtam az akkoriban kialakuló országos népművészeti mozgalomba. Aktív néptáncos voltam 8 éven keresztül középiskolai majd a Georgikon egyetemi tánckar tagjaként. Faragásaimmal megyei és országos kiállításokon rendszeresen szerepeltem. Elkezdtem munkáimat a Népi Iparművészeti Tanácsnál zsűriztetni. Indultam a KISZ KB által kiírt Népművészet Ifjú Mestere pályázatokon. Így a beküldött munkáim alapján meghívást kaptam a Magyar Népművelési Intézet Tokaji Népművészeti Alkotótáborába. Éveken keresztül vettem részt az itt folyó munkában építettük a közösségi műhelyeket, és valósítottuk meg alkotótársaimmal a Makovecz Imre által elképzelt galériaházat a Tisza Bodrog találkozásánál lévő félszigeten. Ezekben a táborokba érett meg bennem a hagyomány tisztelete, éltem át az alkotás örömét és tanultam neves előadóktól ismereteket magyar kultúránkról. Komplex ismerethez jutottam mivel a tábor szinte minden tárgyi és szellemi műfaj alkotóit hozta össze. A közösen végzett munka, alkotás szoros baráti kapcsolatot teremtett közöttünk így egymást segítve ismertük meg az ország különféle tájegységeinek szellemi és tárgyi kultúráját.

A Magyar Népművelési Intézet vezetői látva e táborokban résztvevők lelkes aktivitását, megteremtették a táboron kívüli évközi képzés lehetőségét létrehozták a Fiatalok Népművészeti Stúdióját Budapesten az intézményen belül. Itt havi rendszerességgel hallgattam a jobbnál jobb előadásokat bővítve ismereteimet minden téren.

Így aztán az úgynevezett Nomád Nemzedék aktív tagjaként a magam szűkebb környezetébe, Zala megyében és Keszthelyen is helyi csoportok szervezőjévé váltam. Így vezettem 8 éven keresztül a Zala Megyei Fafaragó Stúdiót. A Stúdió a Megyei Művelődési Központ keretében működött Zalaegerszegen. Az intézmény munkatársai segítették munkámat. Bemutatkozási lehetőséget biztosítottunk tagjainknak, megteremtettük a rendszeres NIT zsűrizés lehetőségét szakemberek bevonásával. A Megyei Művelődési Központ felkérésére a megyei fafaragó szakbizottság vezetésében vettem részt 1981-88 között. Az intézmény anyagi beszűkülésének következtében a további munkára nem volt mód. Ezekben az években szinte minden megyei alkotóval szoros mondhatni napi kapcsolatban voltam. Ennek a tevékenységnek köszönhetően látványosan megnőtt Zala megye „Népi Iparművészeinek” száma a fafaragók között.